Rég nem neohippik mániája – A Greenpeace agrárkampány-vezetőjével, dr. Rodics Katalinnal beszélgettünk

Már hipermarketláncok és gyorséttermek is termelőkkel reklámoznak. Na, nem mintha az, hogy valami termelői, garancia lenne arra, hogy a zöldség sosem látott veszélyes rovar- és gombaölőszereket, műtrágyát, vagy éppen az emberben nagy valószínűséggel rákkeltőnek minősített gyomirtót, a glifozátot. Ahogyan az sem biztos, hogy bio, amit termelői piacon kapunk. Miért fontos, hogy a “termelői” és a “bio” ne legyen elkoptatott, kiüresedett szó? Az új trend kapcsán dr. Rodics Katalint, a Greenpeace Magyarország agrárkampány-vezetőjét kérdeztük. 
A szervezet az ökológiai gazdálkodás elterjesztéséért dolgozik már több mint 6 éve, legutóbb pedig petíciót indított, hogy az óvodai, iskolai étkezésben az év végére minimum 10 százalék legyen a bioélelmiszerek aránya.

A bio étrend már régen nem neohippik és újhullámos szupermamák mániája, mégis még mindig olyan megkövesedett előítéletekkel küzd, mint hogy “az a bio, amit éjjel permeteznek”, vagy “bio az, ami kukacos”. Húszezer aláírásig meg sem állnak.

Mi a következő lépés, ha megvan a 20 ezer aláírás?

Az óvodai, iskolai étkeztetés költségeinek körülbelül 80 százalékát az állam állja, ezért befolyása van arra, mit kapnak a gyerekek.

Az Európai Parlament most kiadott jelentésében többek között az áll, hogy a vegyszerezett élelmiszerek fogyasztásától csökken gyermekeink IQ-ja.

Konkrétan mérgezzük a gyerekeinket, és tönkretesszük az agyukat, idegrendszerüket a rovarölőszerekkel. Ha az emberi tragédiára nem is figyel oda a profitra koncentráló világ, azt is kiszámolták, hogy ez hosszú távon a gazdaságnak évi 125 milliárd eurós kiesést jelent a jövőbeni gyengébb munkaerő miatt.

Amikor paprikát teszteltünk, magyart és importot egyaránt, találtunk olyat, amiben tizenhétféle növényvédőszer maradvány volt.

Nem lehetett kivonni a forgalomból, mert mindegyik a határérték alatt volt, ezt azonban az egyes vegyszerekre külön határozzák meg. Hogy ezek koktélja milyen hatással van az egészségre, azt csak találgatni tudjuk. Rák, asztma, ADHD, ételallergiák, ekcéma: ezek ma már többszázezres népességmintákon végzett felmérések alapján egyértelműen mind összefüggésbe hozhatók a növényvédőszerekkel.

Dr. Rodics Katalin / Fotó: Greenpeace

Jó hír, hogy a hazai biotermelők máris el tudnák látni az óvodákat és iskolákat a kitűzött 10 százaléknyi káros vegyszerektől mentes élelmiszer-alapanyaggal.

Ez a kapacitás növelhető, ha kereslet van rá, és ha a helyben termeltet használnák fel az iskolák, óvodák étkeztetésében, akkor a szállítási költség megspórolásával, a viszonteladók kiiktatásával ezzel együtt csökkenhetne az áruk is. Ez a folyamat nem csak a termelők, a gyerekek, a közösségek egészségét és az élővilág védelmét szolgálná, hanem egyben biztosíthatná a helyi gazdálkodók megélhetését is.

Érthető érvelés, mégis megütközik rajta az ember, hogy a gyerekek szennyezett ételekkel való étkeztetésének problémájára azért érdeke odafigyelnie a mindenkori hatalomnak, mert mindez később gyengébb munkaerőt eredményez. Mit tapasztalnak, a hangzatos fordulatokon túl cselekedetekben is reagálnak a kormányon lévők erre a közügyre? Valóban napirenden van?

A kormány által 4 éve elfogadott, ökogazdálkodásról szóló akciótervben azt vállalták, hogy 2020-ra 30% lesz a teljes közétkeztetésben a bio alapanyagok aránya, de eddig nem történt mérhető változás, érdemi előre lépés. Ezért is sürgeti most már a Greenpeace a petíciójával, és a közvélemény minél szélesebb körű tájékoztatásával, hogy ez a fontos kérdés ne csak egy, a polcon porosodó, szépen kidolgozott dokumentum maradjon, hanem ténylegesen induljon meg a végrehajtása.

Számít az, hogy bio a kelkáposzta, ha ezek után is zsíros, lisztes rántásba dobják?

A mostani alapanyagokból nem is lehet igazán finomat főzni. A káros vegyszerektől mentes élelmiszerek azonban nemcsak egészségesek, de ízesebbek is,

ezt az encsi Anyukám Mondta étteremben is megerősítették, akik a hernádszentandrási biokertből szerzik be a zöldséget.

Ezeknek jobb az íze, és persze több is bennük az ásványi anyag és vitamin.

A “kézműves” után a “termelői” és a “természetes” az új buzzword (‘trendi kifejezés’). Szó nincs arról, hogy minden termelő biót árulna, de ugyanazokat az asszociációkat keltheti a fejünkben…

Valóban sokan összekeverik a biopiacot a kistermelői piaccal. A biotermelőt igen szigorúan, rendszeresen ellenőrzik, és tanúsítványa van arról, hogy bioterméket árul, amit ki is tesz a pultja mellé. Egy másik termelő esetében csak arra hagyatkozhatom, amit tudok róla. Ami legtöbbször semmi, ha nem ismerem, nem láttam azt, hogy hol és hogyan termel. Ezért jó lenne visszatérni ahhoz, hogy tudom, ki termeli azt, amit megeszem. Szánok rá időt, energiát, hogy odafigyeljek arra, hogy mit és kitől vásárolok. Az emberek nagy része ugyanis nem tudja, valójában mit eszik, a lényeg, hogy olcsón és könnyen hozzáférjen. Jó lenne, ha nem a táplálkozásunkon és az egészségünkön spórolnánk. Nem a mélyszegénységben élőkről beszélek, hanem átlag családokról, akik ezt tényleg megengedhetik maguknak. Annyi mindenre kiadjuk feleslegesen a pénzt, és a biozöldség gyümölcs nem, vagy nem lényegesen drágább.

Amikor kimegyek a biopiacra, és találkozom a gazdával, látszik az arcán, hogy egy értékesebb, más világban él, mást képvisel. Hiszem, hogy a személyiséget is befolyásolja, hogy tudják: tisztán termelnek, és nem teszik tönkre az élővilágot, önmagukat és a vevőiket, akiket etetnek, még ha ez a termelési mód több időt, odafigyelést, több tudást, a talaj, a növények ismeretét, szeretetét, több kézi munkát is igényel…

A bio kategória itthoni köztudatba kerülésekor sok visszaélés történt. Tömegek bizalmatlanok a bio minősítés hitelességét illetően. Önök sokkal közelebb vannak ahhoz, hogy belelássanak a rendszer működésébe, mint az átlag fogyasztó. Mennyire bízhatunk a bio címkékben?

Magyarországon a hazai két minősítő szervezet, a Biokontroll Hungária és a Hungária Ökogarancia ellenőrzi a biogadálkodókat. Nem csak a termékeiket, hanem a talajukat is, amiben (ha használnák) benne maradnának a szintetikus növényvédőszerek maradványai. A minősítés megkapásához minimum 3 év úgynevezett átállási idő szükséges, ami alatt már nem használják a káros anyagokat, de még nem kaphatják meg a minősítést, ezzel együtt a magasabb árat sem a termékeikért. Ezért mindenki nagyon vigyáz arra, hogy ezt a státuszát meg is tartsa. És mivel a biogazdálkodás legfontosabb alapja az élő, egészságes talaj és élővilág, a saját érdekük is, hogy ezt ne tegyék tönkre vegyszerekkel.

Nem a biotermelők tisztessége, hanem inkább az jelenti a problémát, hogy ezek a gazdálkodók egy agyonvegyszerezett mezőgazdaságban kis oázisokként próbálnak megélni és termelni. Sokszor nagyon nehéz elkerülni a szomszédos területekről, a levegőből, vizekből bejutó vegyszerszennyezést.

Ezért lenne mindenkinek érdeke, hogy minél többen legyenek a biotermelők, az ország minél nagyobb területei legyenek ökológiai módszerekkel kezelve, hiszen így minden szempontból jobban járna az egész ország.

Talán sokkal könnyebb is kidobni valamit, ha nem tudom, ki termelte, mennyi munka árán. Hogy küzdött aszállyal, jégesővel, kártevőkkel. Elszakadtunk a természettől, adottnak vesszük, ha valami megterem, miközben egyáltalán nem az.

Ez az egyik legfontosabb pszichológiai alap. Egy almamagból mire kis fa lesz, mennyit kell metszeni, ápolni, gondozni! Aki ezt végignézte, vagy csak végiggondolja, nem fogja három harapás után eldobni a termését. Az ökomenza programunknak az is része, hogy ahol lehet, legyen kiskert. Lehet, hogy csak petrezselyem lesz benne, és egy-két hagyma, de lássák a gyerekek, mennyi munka van abban, míg valami az asztalra kerül. Az előállított élelmiszer egyharmadát, évente 1,6 milliárd tonna ételt dobunk kukába.

A WHO és a FAO tanulmányokban bizonyította, hogy elegendő ökológiai módszerekkel előállított élelmiszer lehet 2050-re, akár 9-10 milliárd embernek is,

de ehhez a támogatási rendszer átalakításán, az oktatás megváltoztatásán kivül mindannyiunknak feladata van. Az kell, hogy leálljunk a pazarlással, és lényegesen kevesebb húst fogyasszunk.

Dr. Rodics Katalin / Fotó: Greenpeace

”Nem fogok szöcskét enni”, “most legyen mindenki vegán?” – ilyeneket hallani a leggyakoribb ellenvetésként.

Akkor mondok néhány elképesztő adatot: a jelenlegi nagyüzemi állattenyésztés üvegházhatásúgáz-kibocsátása nagyobb, mint a teljes közlekedési szektoré, vagyis a világ összes autója, repülője, kamionja, hajója kevesebbet termel. A másik, hogy a WHO szerint Európában 70 százalékkal több húst és tejterméket fogyasztunk, mint ami az egészségünk szempontjából jó lenne. És még valami: a világ mezőgazdasági területeinek háromnegyedén takarmányt termelünk az állatoknak, és nem élelmiszert magunknak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki legyen vegán vagy vega, de fogyasszunk lényegesen kevesebbet ezekből, és a hús és tej szabadon tartott állattól származzon, ami nincs tele hormonnal és antibiotikummal. Nem kell bizonyítani, mennyivel finomabb a szabadon legelő szürkemarha húsa, mint azé a szegény tehéné, aminek két-három laktációs perióduson túl már izma sincs, és a lábán se bír állni, mielőtt a vágóhídra kerül…

Mi a baj a húsmentes étrenddel? Nem jó a PR-ja?

Nyugat-európai kollégáim mesélik, hogy a mediterráneumban, Franciaországban úgy tartják, hogy egy igazi férfinak rengeteg húst kell ennie. Ezért most sportolókkal, híres színészekkel kampányolnak, hogy hús nélkül is lehetsz szép, erős és okos, sőt! Emellett a hús sokakban még mindig a jólétet szimbolizálja, hiszen régen csak a gazdagok engedhették meg maguknak.

Mára átestünk a ló másik oldalára. Sokszor hallani azt is, hogy akkor lesz egészséges, és nő nagyra a gyerek, ha rendszeresen és sok húst eszik. Ez nem igaz. Gyerekkoromban csak vasárnap, sőt nem is minden vasárnap ettünk húst, hétköznap pedig főzelékeket, rengeteg zöldséget.

Vegetáriánusokként igaz, hogy jobban oda kell figyelni arra, hogy az összes aminosavat és a szükséges nyomelemeket megkapjuk. Például nagyon sok hüvelyest, babot, borsót, lencsét kell fogyasztani. Az pedig mindenkire vonatkozik,

hogy nem elég bekapni 20 deka párizsit. Meg kell tanulnunk jót és jól enni.

Sajnos a helyesnek tartott, éppen divatossá váló táplálkozás sem biztos, hogy mindenben helyes. Például az avokádóért egyre több őserdőt vágnak ki, néhány tonhal és tőkehal fajta a kihalás szélén áll, a quinoát pedig pont azok a bolíviai és perui szegények nem engedhetik meg maguknak, akiknek alapétele volt.

Ez nagyon fontos téma. Az ökológiai gazdálkodás nemcsak azt jelenti, hogy szintetikus vegyszerek nélkül termesztünk. Ugyanennyire fontos a helyben termelt, tájra jellemző fajták szerepe.

Magyarországon több mint ezerféle alma van a génbankunkban, Tápiószele 87 ezer régi növényünk magját őrzi, amik idevalósik, itt teremnek, és rengeteg köztük a szárazságtűrő, ami most jól jönne.

Kukoricából ezer fajtánk van, csak kiszorította az a néhány, globális kereskedelemben kapható. Halat sem csak karácsonykor lenne jó enni, vagy a strandon. Az EU 1 millárd euróval támogatta a nagy halászflottákat, kampányok hirdették, milyen jó az omega-3 zsírsav. Nos, a tőkehal és tonhal 95 százalékát már ivarérettség előtt kifogják, arról nem is beszélve, hogy a tengeri halak tele vannak nehézfémmel, Fukushima után Amerikában sugárzó anyaggal mérgezett halakat is fogtak.

Nem igaz, hogy csak a tengeri hal egészséges – a hazai halastavakban élők is azok. Csak nincs annyi pénzük marketingre, és nem alakult ki a megfelelő feldolgozó rendszer.

A skandinávok most lokalitáson, szezonalitáson alapuló konyhaművészetükkel tarolnak – ha nincs is tengerünk, azért alapanyagban mi sem állunk rosszul.

Egyszer mi is kipróbáltuk, hogy összeállítsunk egy kárpát-medencei étrendet, szezonális bontásban. Az eredmény: itthon is egész évben tökéletesen egészségesen tudnánk táplálkozni saját gabonáinkból, zöldségeinkből, gyümölcseinkből, hidegen sajtolt olajokból.

És télen nem csak savanyú káposztát és krumplit ennénk?

A savanyúkáposzta a C-vitamin miatt nagyon kell. A krumpli mellett répa és egyéb gyökérzöldség, aszalt gyümölcs, savanyított és szárított zöldség, gomba, hal mind szerepel a menüben.

Csak rászoktattak minket, hogy télen is paprikát, paradicsomot együnk, még ha nincs is ízük.

Dr. Rodics Katalin / Fotó: Greenpeace

Milyen élelmiszerekre hívná fel az emberek figyelmét, amelyek kikerültek a szélesebb látókörből, pedig jól termeszthetőek, táplálóak, és még finomak is?

Elsősorban a hüvelyesek, amiket az átlag ember sokszor azzal az indokkal, hogy “húúú, az nagyon felfúj” kiiktat a heti étrendjéből. Pedig nagyon fontosak.

Ugyanígy nem eszünk, vagy leglábbis nagyon kevés nyers hagymát, fokhagymát, mondván, büdösek leszünk. Indiában például majdnem mindenki eszik reggelente fokhagymát, így nem érzik egymáson az emberek. Az átlag család étrendjéből pedoig eltűntek a főzelékek.

Persze nem kell a rengeteg rántással elkészített, nyögve nyelős sűrűségűekre gondolni, lehet főzelékeket e nélkül is nagyon finomra fűszerezve, ízesítve készíteni. A leves is sok helyen már nem fér bele a rendszeres napi menűbe, pedig ezzel indítva a főétkezést sokkal könnyebb lesz a gyomrunknak. És hát a reggelik! Igen, a reggeli fontos, azt minden anyuka tudja elméletben, hogy nem szabad a gyereket evés nélkül indítani óvodába, iskolába. De ehhez idő kell. És a reggeli és a tízórai kenyérre nem csak vajat és felvágottat lehet tenni. Meg kell tanulnunk újra a növényi kencék használatát, isteni a padlizsánkrém, de nagyon finom lencse, bab, dió és egyéb kencéket lehet akár egy hétre előre elkészíteni, és meg van oldva a “mit tegyek a kenyérre” gondja. És persze vigyen, egyen a gyerek – és mi is – sok, sok gyümölcsöt is.

Dr. Rodics Katalin / Fotó: Greenpeace

Szinte sokkoló jövőjóslatok olvashatók a médiában, egymás után készülnek olyan tanulmányok, illetve dokumentumfilmek, amelyek elolvasása-megnézése után, ahogy mondani szokás, tartóstejet sincsen már kedve venni az embernek. Ön is ennyire borúsan látja az emberi civilizáció jövőjét?

Nagyon sok valóban vészjósló hír, jelenség van a világban. A legkegyetlenebb az, amit az élővilág pusztításával teszünk. De azt is láthatja, aki minderre figyel, hogy nagyon sok szervezet, kutatók, szakemberek feltárják a megoldást is, hogy mindez elkerülhető, vagy legalább lassítható legyen. Amit én a legfontosabbnak tartok, az az, hogy minden emberrel megértessük: óriási a saját felelőssége. Hogy nem egy rajta kívül álló és általa befolyásolhatatlan folyamatról van szó. Hogy minden az egyes emberek apróbb, nagyobb döntésétől, odafigyelésétől, tudatosságától, fegyelmétől függ. De ehhez alaposan meg kell változtatnunk a berögzött napi szokásainkat, gyakorlatainkat. Hogy ne a kényelem és az olcsóság legyen a fő szempont például a vásárlásainkban. Hogy ne hagyjuk, hogy a fogyasztói társadalom reklámjai, mesterségesen felpumpált igényei határozzák meg az életünket.

Én az alulról építkezésben hiszek, amiben mindannyiunknak részt kell vennni, ha el akarjuk kerülni a pusztulást. Abban hiszek, amit Gandhi mondott, hogy “Magad légy a változás, amit a világban látni szeretnél!”